A bükk kiváló tűzifa bármely típusú kandallóhoz vagy kályhához.
Fűtőértéke magas (2100 kWh/űrméter) és állandó, nyugodtan, egyenletesen ég.
Fülledésre érzékeny, így fontos mihamarabb felhasogatni, már csak azért is, mert nyersen jobban hasad. Száraz, jól szellőző helyen érdemes tárolni.
Vizesen nehezen ég, szárazon viszont kiválóan tartja a parazsat. Alacsony a kéregszázaléka. Kevés hamu keletkezik utána.
Ezeket a januári vágású szép szál fákat már a következő fűtési szezonra készítjük elő. A hengereket már fel is fűrészeltük méteresre, és megkezdődött a hasogatás. De ami a legjobb, hogy már most érkeznek rá a megrendelések, melyeket a feldolgozás mellett folyamatosan teljesítünk.
Rendeljetek bátran! Hívjátok a 20/3-849-542-es telefonszámot vagy írjatok az info@bakonytuzifa.hu e-mail címre!
Konyhakész tűzifa és méteres hasított tűzifa árainkat itt találjátok:
A tökéletes égés az a folyamat, amely során a lehető legtöbb energia hasznosul, és amelynek következtében a lehető legkevesebb káros anyag keletkezik. Nézzük hát meg, mi mindenre van ehhez szükség.
Tűzgyújtás
Az égési folyamat a tűzgyújtással kezdődik, melyhez kell valamennyi papír, vékonyra hasított gyújtós vagy rőzse, rendes méretű hasábfa és persze oxigén. A papírt gyűrjük össze, hogy minél több levegővel kitöltött teret tartalmazzon, ezzel is elősegítve az égést. Erre helyezzük rá a gyújtóst. Minél nagyobb a fa felülete a térfogatához képest, annál könnyebben gyullad be. Tehát minél vékonyabb fára lesz szükség, de emellett még az is számít, hogy milyen sűrűségű maga a faanyag, és mennyi ásványi anyag található benne. A lucfenyő például kis sűrűségű és alig tartalmaz szervetlen ásványi anyagokat, így gyújtósnak kitűnő választás. A sűrű, ásványi anyagokban gazdag fának nagyobb a hővezetési képessége, ami azt jelenti, hogy nem egy ponton fog felhalmozódni a hő, így sokkal lassabban éri el a meggyulladáshoz szükséges hőmérsékletet, amely légszáraz fa esetében 230°C.
Az égés folyamata
Miután meggyulladt a fa, először is ki kell szárítani belőle a maradék nedvességet. Ez 100°C hőmérsékleten kezdődik meg. Ahogy nő a hőmérséklet, úgy elindulnak a különböző bomlási folyamatok is: 100-200°C körül a fa alkotóelemei folyékonnyá illetve lassan légneművé válnak, fagáz keletkezik és a 260°C-ot átlépve hőenergia szabadul fel. A fagáz elégéséhez azonban ennél jóval többre, 1000°C-ra van szükség és további oxigénre, mivel a gyorsan bomló fadarab körül oxigénhiány lép fel. A fatüzelésű kályhákat ezért úgy kell kialakítani, hogy az égéshez szükséges másodlagos levegő már felmelegedve érkezzen meg az égési térbe. Ha a fagáz találkozik a felmelegített levegővel, tökéletesen felbomlik szénre és hidrogénre, majd oxidálódik, szén-dioxid és víz keletkezik belőle. A távozó gázok után a fa lassan faszénné alakul át, mely végül 500-800°C-on láng nélkül elizzik.
Tökéletes égés — tökéletlen égés
A fa mintegy 83%-a ég el gáz formájában, és ez adja a fűtőérték 70%-át. Viszont csak akkor hasznosíthatjuk teljes mértékben ezt az energiát, ha a fagáz magas hőmérsékleten tökéletesen el tud égni.
Amennyiben ez nem történik meg, úgy tökéletlenül hasadt szénhidrogén- és oxigén- vegyületek kerülnek a kéményen át a levegőbe. Ezért ne csökkentsük le nagyon a szükséges levegőt, azaz ne “fojtsuk le” a tüzet fűtésszabályozás céljából, mert a bomlási folyamat ettől még megmarad, csak lelassul és így amellett, hogy elpazaroljuk a fűtőenergiát, káros anyagokat is juttatunk a levegőbe. Inkább rakjunk többször kevesebb mennyiségű fát a tűzre.
Az sem előnyös, ha túl sok levegőt juttatunk az égési térbe, ugyanis a többletlevegőt ugyanúgy fel kell melegítenünk, és ezzel az erre fordított energia távozik a kéményen át (köbméterenként kb. 70 Wh). 10 kg légszáraz tűzifa elégetéséhez nagyjából 30-40 m³ levegő szükséges.
A levegőztetéshez a kémény huzatjára is szükségünk van, ez inkább nagyobb legyen, mint kisebb, mert előbbit könnyebb szabályozni, viszont arra is figyelni kell, hogy ha a huzat túl erős, az utóégés a hőcserélő felületeken vagy a kéményben megy végbe, és mindkét verzió egyaránt energiaveszteséggel jár.
A tökéletlen égés következménye lehet még számos kellemetlenség, az egyik ilyen a korom. A fa nem teljesen lebontott összetevői a hideg felületeken korom formájában csapódhatnak le. Ha nem elég magas hőmérsékleten történik az égés (vagy a fa túl nedves), akkor a kémény hideg maradhat, így a füst víztartalma idő előtt kicsapódik és átnedvesedik a kémény. Továbbá a tökéletlenül elégett fa füstje egészségünkre káros szerves vegyületeket is tartalmazhat pl. szénhidrogéneket, szerves savakat, aldehideket, krezolokat, fenolokat stb.
A tökéletes égéshez tehát megfelelően kialakított kályhára, elegendő levegőre és magas hőmérsékletre van szükség. Amennyiben minden kritérium adott, úgy a tüzelésből a lehető legtöbb energiát tudjuk fűtési célra fordítani, és nem mellesleg környezetünket sem károsítjuk.
Felhasznált szakirodalom:
Hans-Peter Ebert: Fatüzelés, CSER kiadó, 1997, fordította: Gertheis Antal
Mai bejegyzésünkben a különböző fafajták fűtőértékéről lesz szó, és arról, hogy mi minden befolyásolja azt. Reméljük, ezzel egy kicsit meg tudjuk könnyíteni a tűzifa kiválasztásának folyamatát.
Magas fűtőértékű bükk tűzifa
Tüzelésre alkalmas fafajok
Tüzelésre a nagyobb sűrűségű, keménylombos fafajok a legalkalmasabbak. Ilyenek pl. a bükk, kőris, akác, tölgy, gyertyán, cser. Kevésbé megfelelő erre a célra pl. az éger, a nyír és a juhar, de fűtésre legkevésbé a puhafának számító fenyő, hárs, nyár és fűz alkalmas. Hogy miért? A megoldás részben a fűtőértékükben rejlik.
A fa összetevőinek fűtőértéke
A fában található vegyi elemek az alábbi összetevőket építik fel:
Cellulóz – a száraz faanyag 50%-a, fűtőértéke 4,8 kWh/kg.
Lignin – a faanyag 25-30%-a, fűtőértéke 7,5 kWh/kg.
Poliszacharidok – együttesen kb. a faanyag 20%-át teszik ki, fűtőértékük 4,5 kWh/kg.
Gyanták, viaszok, zsírok, olajok stb. – a faanyagnak maximum 5%-át képezik, viszont ezek fűtőértéke a legmagasabb, 10 kWh/kg.
Tehát egy fa minél több gyantát és lignint tartalmaz, annál nagyobb lesz a fűtőértéke, így pl. a fenyők átlagos fűtőértéke (4,4 kWh/kg) magasabb, mint a kemény fáké (4,2 kWh/kg). Viszont utóbbiak sűrűsége jóval nagyobb a fenyőkénél, ezért ha a fák térfogatát vesszük alapul, akkor máris azt látjuk, hogy míg a fenyők fűtőértéke 1600 kWh/űrméter, a kemény fáké 2100 kWh/űrméter.
A különböző fafajták fűtőértékei egységnyi tömegre és térfogatra kivetítve a következők:
Fafaj
Vastagfa fűtőértéke kWh/űrméter (kerekítve)
Vastagfa fűtőértéke kWh/kg
Cser
2400
4,6
Gyertyán
2200
4,2
Bükk
2100
4,2
Kőris
2100
4,2
Tölgy
2100
4,2
Akác
2100
4,1
Nyír
1900
4,3
Szil
1900
4,1
Juhar
1900
4,1
Éger
1500
4,1
Nyár
1400
4,2
Fűz
1400
4,1
Fenyő
1600
4,4
Ezek természetesen átlag értékek, mivel nincs két egyforma fa, így még fafajokon belül is tapasztalható eltérés. Ennél fontosabb azonban, hogy mi mindenre kell még figyelnünk ahhoz, hogy a fa maximális fűtőértékét biztosítani tudjuk.
Mitől függ még a fűtőérték?
A fűtőérték függ a fahasáb méretétől: minél vastagabb a fa, annál nagyobb lesz a fűtőértéke. Ha pl. megnézzük a bükkfát, 14 cm-es vastagság felett 2100 kWh/űrmétert kapunk, alatta ez az érték arányosan csökken, míg a faapríték esetében már csak 1000 kWh/űrméterről beszélhetünk.
Továbbá figyelnünk kell a fa nedvességtartalmára is, mert a fa csak azután tud elégni, ha előtte elpárologtatjuk belőle a vizet, ami literenként 700 Wh energiát emészt fel. Az időben felhasogatott és megfelelően tárolt tűzifa nedvességtartalma 15-20%-ra csökken, ezt nevezzük “légszáraz” fának, és tökéletesen alkalmas a tüzelésre. Valóban érdemes figyelni a fa kiszárítására, mert ha a víztartalma a légszáraz fához képest 10%-kal magasabb, az már 9%-kal csökkenti a fa fűtésértékét.
A nedves fával történő tüzelésnek azonban nem ez az egyetlen hátránya, következő bejegyzésünkben bővebben is foglalkozunk ezzel a témakörrel: MIÉRT NE FŰTSÜNK NEDVES FÁVAL
Felhasznált szakirodalom:
Hans-Peter Ebert: Fatüzelés, CSER kiadó, 1997, fordította: Gertheis Antal