EGY FA ILLATA

Hogy mi mindenre jó az illat? Hogyan kommunikálnak vele a fák? Rövid bejegyzésünkben sorra vesszük:

Valószínűleg mindenki felfigyelt már a virágzó fák édes illatára. Főleg azokra a fákra jellemző ez, melyek nem a szél útján, hanem a rovarok segítségével tudnak megtermékenyülni. A rovarokat azonban oda kell vonzani, ezért a fák olyan illatanyagokat termelnek és árasztanak magukból, mely pontosan azokat a fajokat vonzza, melyek, tökéletesen alkalmasak a virágok beporzására. Ráadásul a virágok színe és mérete sem mindegy: a fa először a nagyobb, színesebb, látványosabb porzós virágokra hívja fel a figyelmet, így a kissé jelentéktelenebb termős virágai a nektárvadászat végére maradnak.

Érdekesség, hogy a fák arra törekedve, hogy elkerüljék a belterjességet, és frissítsék génállományukat, igyekeznek fajtánként egyszerre virágba borulni, így utódaik nagyobb valószínűséggel lesznek ellenállóbbak a betegségekkel és az időjárási körülményekkel szemben.

Az illatokat azonban nem csak a szaporodásuk biztosításának céljából használják fel, hanem kommunikációs eszközként is. Ha például az egyik fát támadás éri, nyálmintája alapján beazonosítja a kártevőt, és amellett, hogy elkezd olyan vegyi anyagot termelni, melyekkel megkeseríti a falatozást, figyelmeztetés céljából szélnek is ereszti a megfelelő vegyületeket, mellyel társait, de akár a saját távolabbi részeit is fel tudja készíteni a közelgő veszélyre. Ez azért is rendkívül hasznos, mert a fatesten belül sokkal lassabban haladnak a jelzések, mint a levegőben, ráadásul mindezek mellett, biztos, ami biztos alapon még elektromos jeleket is küld a gyökérzeten keresztül.

A fák tehát nem csak úgy nőnek bele a vakvilágba és várják, hogy vagy megtermékenyülnek, vagy nem, vagy megeszik őket a kártevők, vagy nem. Hanem komplett kommunikációs menedzsmentjük van, és persze mint minden, ez is fajta- és egyedfüggő, de alapvetően meglehetősen szociális lényeknek mondhatjuk őket.

 

Felhasznált irodalom:

Peter Wohlleben: A fák titkos élete, Park Könyvkiadó, 2016, Budapest, fordította: Balázs István