A KÉREG

Jelenleg kétféle tűzifával foglalkozunk, bükkel és kőrissel. Hasonló keménységű és fűtőértékű fákról van szó, viszont a két fafajta közötti feltűnő különbséget a kérgük jelenti. Az egyik vékony és sima, a másik vastag és repedezett. De mégis mi miatt van köztük ekkora eltérés?

A bükk kérge sima
A bükk kérge sima,
a kőrisé repedezett
a kőrisé repedezett.

A fák kérge hasonlóképp funkcionál, mint az emberi bőr: védelmet nyújt, és bent tartja azt, aminek bent kell maradnia, pl. a nedvességet. Kéreg nélkül a fa törzse veszít nedvességtartalmából, ami lehetővé teszi, hogy a különböző gombák és rovarok megtelepedhessenek benne.

A fiatal fák esetében nehéz is különbséget tenni kéreg alapján a fajok között, mert szinte mindegyiknek ugyanolyan sima, vékony kérge van. Viszont növekedésük folyamán évről évre méretre kell igazítaniuk ezt a külső burkot. Az elöregedett kéreg tehát időnként kisebb-nagyobb pikkelyek formájában leválik a fáról, alatta pedig ott lapul a friss, új réteg, mely tökéletesen körülöleli a fás részeket.

A különböző fafajták közötti eltérés gyakorlatilag abból adódik, hogy az egyes fajok esetében milyen tempóban zajlik ez a hámlási folyamat, továbbá, hogy a növekedés következtében milyen irányú és formájú repedések keletkeznek a kéreg külső, régi részein. A bükk esetében pl. olyan gyorsan zajlik le ez a megújulási folyamat, hogy a kérge még 200 éves koráig is sima maradhat. Azok a fák viszont, melyek sokáig őrizgetik régi gúnyájukat, jellemzően vastag és repedésekkel teli kérget növesztenek maguknak. Ez utóbbi fafajták táborát erősíti a kőris.

Természetesen külső tényezők hozzájárulhatnak ahhoz, hogy egyes fák kérge a megszokottól eltérően alakuljon. Így például ugyanazon faj napsütésben (és egyúttal UV sugárzásban gazdag) területen élő egyedeinek keményebb, rugalmatlanabb, repedezettebb lehet a kérge, mint erdőben élő társaiké. További eltéréseket mutathatnak a különböző sérülések helyei, vagy épp a kéregtetű által okozott kis mélyedések, melyek később már el sem tűnnek.

A fa korának előrehaladtával a gyűrődött, repedezett kérgen könnyebben megtelepednek a mohák, a megújulásra már kevésbé képes sérült részeket pedig lelkesen lepik el a gombák, melyek aztán átszőve minden rétegét, végül belülről bomlasztják el a fát.

Valóban úgy fest, hogy a fák kérge sok esetben a bőrünkhöz hasonlóan viselkedik, és pont ugyanolyan sérülékeny is, ezért aztán reméljük, mindenki kétszer is meggondolja, hogy bevési-e a szeretlekandit a túraútvonal mentén növő ártatlan fák kérgébe.

 

Felhasznált irodalom:

Peter Wohlleben: A fák titkos élete, Park Könyvkiadó, 2016, Budapest, fordította: Balázs István

error: Content is protected !!