Tudtátok, hogy a természetes életközösséget alkotó (nem telepített) fák gyökereiknél fogva összekapcsolódhatnak ezzel támogatva és akár táplálva egymást? Természetesen nem minden egymás mellett élő fára igaz ez, mert vannak fajok, akik inkább a saját harcukat vívják, mások viszont a közösségben látják túlélési esélyüket, mint pl. a bükkök, a tölgyek és egyes fenyőfélék.
És milyen igazuk van! Hiszen végeredményben a zárt erdőkben élő egyedek sokkal kevésbé vannak kitéve a szélsőséges időjárási körülményeknek, mint a magukban álló fák. Az erdő képes megteremteni a saját mikroklímáját, szabályozni a vízháztartást és egyúttal a levegő páratartalmát.
Amennyiben egy fa legyengül, megbetegszik vagy kidől, úgy a helyén keletkezett lyuk sérülékenyebb pontja lehet az erdőnek, melyen keresztül a viharok nagyobb károkat okozhatnak vagy éppen a napsütés száríthatja a talajt. Tehát jobban megéri, ha a legyengült fát inkább táplálják társai az ínséges időkben. Mindezt megtehetik a gyökereiken keresztül, melyek akár gombafonalak segítségével, akár konkrét összenövéseken keresztül kapcsolódhatnak egymáshoz.
De a gyökerek nem csak a tápanyagok továbbítására alkalmasak, hanem ez a fantasztikus hálózat az információáramlást is biztosítja a fák számára. Veszély (pl. kártevők) esetén ugyanis a fák vegyi úton és elektromos jelek segítségével is figyelmeztetik társaikat, hogy azok fel tudjanak készülni a védekezésre. Ezt a jelenséget „Wood Wide Web”-nek is nevezik.
Felhasznált irodalom:
Peter Wohlleben: A fák titkos élete, Park Könyvkiadó, 2016, Budapest, fordította: Balázs István