ERDŐHASZNÁLAT, FAKITERMELÉS AVAGY HOGY KÉSZÜL A TŰZIFA című bejegyzésünkben már említettük a választékolást vagy hossztolást, mely azt a munkafolyamatot takarja, melynek során eldől, hogy a fa törzsének egyes részeit milyen célra fogják felhasználni. Természetesen minden kivágott fából a lehető legtöbb értékes részt próbálják kinyerni, ami önmagában sem egy könnyű feladat, viszont a fahibák, a kártevők és a különböző betegségek még inkább megnehezítik az erdőgazdálkodó dolgát.
Nézzük is meg, hogy melyek azok a konkrét problémák, melyek miatt kevésbé lesz értékes egy faanyag, vagy ipari felhasználás helyett végül tüzelőként köt ki nálunk.
FAHIBÁK
Már a fa életének során is számos körülmény befolyásolhatja a fa fejlődését. Ilyen lehet a szélsőséges időjárás, a különböző kártevők és a környezetszennyezés is. A kitermelt fa további veszélyeknek van kitéve: a nap és a fagy hatása vagy a faanyaggal táplálkozó szervezetek egyaránt nagy károkat tudnak okozni. Először a fa hibáit vizsgáljuk meg, következő bejegyzésünkben pedig a különböző betegségeire és kártevőire is ki fogunk térni.
Fahibának számít minden olyan rendellenesség, amely eltér a fafajra jellemző alaktól, szerkezettől és egészségi állapottól, ezzel csökkentve a fa felhasználhatóságát és értékét. A hibákat két nagy csoportba, az alaki és a szövetszerkezeti hibák közé tudjuk besorolni.
Alaki hibák
Alaki hibák esetében többnyire olyan problémákról beszélünk, melyek megnehezítik a fa feldolgozását: egyrészt kevesebb hasznos anyagot lehet belőlük kinyerni, másrészt az elmetszett rostok miatt csökken a fa szilárdsága is. Ilyen alaki hibák a következők:
- görbeség – a fatörzs lehet síkgörbe vagy térgörbe is,
- sudarlósság – amikor a törzstől a csúcs felé haladva túl hirtelen keskenyedik a fa,
- villás növés vagy ikerbelűség – amikor egy vezérág helyett kettő vagy több, hasonló vastagságú ág nő, és utóbbi esetében ezek össze is nőnek,
- bordás növés vagy ormósság – amikor a fa keresztmetszete nem kör alakú, hanem hullámos vagy fodros,
- csavarodott növés – mely történhet csak az egyik vagy mindkét irányba.
Szövetszerkezeti hibák
Szövetszerkezeti hibák következtében fellépő gyakori probléma pl. az, hogy a fa repedésre hajlamos lesz, de csökkenhet a rugalmassága, hajlítószilárdsága is. Az alábbi hibákat sorolhatjuk ide:
- külpontosság – amikor a fa bele nem a fa keresztmetszetének középpontjában van,
- nyomott fa vagy vaseresség – fenyőfáknál gyakori vagy állandó egyirányú erőhatás miatt alakul ki, (lombos fák esetében enyhébb, a másik oldalon keletkező ún. húzott fa jön létre),
- egyenetlen évgyűrűszélesség – amikor a szélsőséges időjárási körülmények következményeként az egymás után következő évgyűrűk szélessége jelentősen eltér,
- ággöcs vagy csomó – az oldalágaknak a fatörzs növekedése során benőtt, sötétebb, keményebb része,
- csomorosság – egymáshoz közel eső, sok apró tűgöcs, melyek alvórügyek, ágkezdemények benövésekor keletkeznek,
- hullámos rostúság – amikor a hosszmetszeten az évgyűrűk lefutása nem egyenes, hanem hullámos,
- gyantatáska vagy gyantatömlő – fenyőfáknál a gyantajáratot keresztező, évgyűrűhatáron történő repedés esetén keletkezik,
- elgyantásodás – amikor sérülés, gombafertőzés miatt fokozódó gyantatermelődés alakul ki, és átitatja a faanyagot,
- álgeszt – gombafertőzés hatására lejátszódó, gesztesedéshez hasonló folyamat eredménye, mely nem követi az évgyűrűk vonalát, és leginkább geszt nélküli és világos gesztű fákon látható.
A témát következő bejegyzésünkben a fa betegségeivel és kártevőivel folytatjuk: A FA BETEGSÉGEI
Felhasznált szakirodalom:
Taskovics Péter: Faipari anyagismeret, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 2009