A FA HIBÁI

ERDŐHASZNÁLAT, FAKITERMELÉS AVAGY HOGY KÉSZÜL A TŰZIFA című bejegyzésünkben már említettük a választékolást vagy hossztolást, mely azt a munkafolyamatot takarja, melynek során eldől, hogy a fa törzsének egyes részeit milyen célra fogják felhasználni. Természetesen minden kivágott fából a lehető legtöbb értékes részt próbálják kinyerni, ami önmagában sem egy könnyű feladat, viszont a fahibák, a kártevők és a különböző betegségek még inkább megnehezítik az erdőgazdálkodó dolgát.

Nézzük is meg, hogy melyek azok a konkrét problémák, melyek miatt kevésbé lesz értékes egy faanyag, vagy ipari felhasználás helyett végül tüzelőként köt ki nálunk.

FAHIBÁK

Villás növés ikerbelűséggel és térgörbeséggel
Villás növés ikerbelűséggel és térgörbeséggel

Már a fa életének során is számos körülmény befolyásolhatja a fa fejlődését. Ilyen lehet a szélsőséges időjárás, a különböző kártevők és a környezetszennyezés is. A kitermelt fa további veszélyeknek van kitéve: a nap és a fagy hatása vagy a faanyaggal táplálkozó szervezetek egyaránt nagy károkat tudnak okozni. Először a fa hibáit vizsgáljuk meg, következő bejegyzésünkben pedig a különböző betegségeire és kártevőire is ki fogunk térni.

Fahibának számít minden olyan rendellenesség, amely eltér a fafajra jellemző alaktól, szerkezettől és egészségi állapottól, ezzel csökkentve a fa felhasználhatóságát és értékét. A hibákat két nagy csoportba, az alaki és a szövetszerkezeti hibák közé tudjuk besorolni.

Alaki hibák

Alaki hibák esetében többnyire olyan problémákról beszélünk, melyek megnehezítik a fa feldolgozását: egyrészt kevesebb hasznos anyagot lehet belőlük kinyerni, másrészt az elmetszett rostok miatt csökken a fa szilárdsága is. Ilyen alaki hibák a következők:

  • görbeség – a fatörzs lehet síkgörbe vagy térgörbe is,
  • sudarlósság – amikor a törzstől a csúcs felé haladva túl hirtelen keskenyedik a fa,
  • villás növés vagy ikerbelűség – amikor egy vezérág helyett kettő vagy több, hasonló vastagságú ág nő, és utóbbi esetében ezek össze is nőnek,
  • bordás növés vagy ormósság – amikor a fa keresztmetszete nem kör alakú, hanem hullámos vagy fodros,
  • csavarodott növés – mely történhet csak az egyik vagy mindkét irányba.

Szövetszerkezeti hibák

Szövetszerkezeti hibák következtében fellépő gyakori probléma pl. az, hogy a fa repedésre hajlamos lesz, de csökkenhet a rugalmassága, hajlítószilárdsága is. Az alábbi hibákat sorolhatjuk ide:

Álgeszt a bükkfa keresztmetszetén
Álgeszt a bükkfa keresztmetszetén
  • külpontosság – amikor a fa bele nem a fa keresztmetszetének középpontjában van,
  • nyomott fa vagy vaseresség – fenyőfáknál gyakori vagy állandó egyirányú erőhatás miatt alakul ki, (lombos fák esetében enyhébb, a másik oldalon keletkező ún. húzott fa jön létre),
  • egyenetlen évgyűrűszélesség – amikor a szélsőséges időjárási körülmények következményeként az egymás után következő évgyűrűk szélessége jelentősen eltér,
  • ággöcs vagy csomó – az oldalágaknak a fatörzs növekedése során benőtt, sötétebb, keményebb része,
  • csomorosság – egymáshoz közel eső, sok apró tűgöcs, melyek alvórügyek, ágkezdemények benövésekor keletkeznek,
  • hullámos rostúság – amikor a hosszmetszeten az évgyűrűk lefutása nem egyenes, hanem hullámos,
  • gyantatáska vagy gyantatömlő – fenyőfáknál a gyantajáratot keresztező, évgyűrűhatáron történő repedés esetén keletkezik,
  • elgyantásodás – amikor sérülés, gombafertőzés miatt fokozódó gyantatermelődés alakul ki, és átitatja a faanyagot,
  • álgeszt – gombafertőzés hatására lejátszódó, gesztesedéshez hasonló folyamat eredménye, mely nem követi az évgyűrűk vonalát, és leginkább geszt nélküli és világos gesztű fákon látható.

A témát következő bejegyzésünkben a fa betegségeivel és kártevőivel folytatjuk: A FA BETEGSÉGEI

 

 

Felhasznált szakirodalom:

Taskovics Péter: Faipari anyagismeret, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 2009