A frissen kitermelt fa tömegének a felét a víz adja. A megfelelően kiszárított fa nedvességtartalma a levegő páratartalmától függően még 15-20% – ezt nevezzük légszáraz tűzifának, mely már tökéletesen alkalmas fűtési célokra. Hogy mindezt hogy érjük el és miért fontos figyelnünk rá? Pontokba szedtük a legfontosabb tudnivalókat.
A TŰZIFA SZÁRÍTÁSÁNÁL AZ ALÁBBI SZEMPONTOKAT ÉRDEMES FIGYELEMBE VENNÜNK:
- A tűzifát lehetőleg minél előbb fűrészeljük fel és hasogassuk össze, mert minél kisebb darabokban tároljuk, annál hamarabb fog kiszáradni.
- A rakatokat úgy érdemes kialakítani, hogy alatta és mögötte is tudjon járni a levegő.
- Tároljuk esőtől védett, fedett helyen, de zárt térben biztosítsuk a levegő áramlását.
A FENTI TANÁCSOKAT AZÉRT IS KELL KOMOLYAN VENNI, MERT NEDVES FÁVAL VALÓ TÜZELÉS ESETÉN A KÖVETKEZŐ HÁTRÁNYOKKAL TALÁLJUK SZEMBE MAGUNKAT:
- A fa csak akkor ég el, ha először kifőzzük belőle a vizet. Minél több vízről van tehát szó, annál több energiát kell erre szánni: literenként 700 Wh energiát veszítünk így el.
- Ha a fa nedvességtartalma 10%-kal nagyobb a légszáraz tűzifáéhoz képest, akkor fűtőértéke 9%-kal csökken.
- Az égéstérben lévő magasabb víztartalom a hőmérsékletet is csökkenti, így az nem lesz elég magas ahhoz, hogy tökéletes égési folyamat menjen végbe.
- Az el nem égett fagáz vagy a kéményen távozik, csökkentve ezzel az égésből eredő fűtőenergiát, vagy pedig kátrány és korom formájában lerakódik, szigetelve a hőleadó felületeket, ami újabb energiaveszteséget jelent számunkra.
- A tökéletlen égés következménye az is, hogy káros anyagok szabadulnak fel és kerülnek a levegőbe terhelve ezzel környezetünket és károsítva saját egészségünket.
A tökéletes égés folyamatáról és szükségességéről, illetve a fatüzelés környezeti hatásairól a következő bejegyzéseinkben olvashattok bővebben:
TÖKÉLETES ÉGÉS, MAXIMÁLIS ENERGIA
A FA MINT KÖRNYEZETBARÁT TÜZELŐANYAG
Felhasznált szakirodalom:
Hans-Peter Ebert: Fatüzelés, CSER kiadó, 1997, fordította: Gertheis Antal