Az ember megjelenése előtt erdő borította a szárazföldek 60%-át, mára ez a szám a felére csökkent. A FAO (Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet) jelentése alapján 2015-ben a szárazföld 30,6%-át fedi erdő, Magyarország tekintetében pedig ez az arány 25,2%.
Hogy miért alakult ez így? A mezőgazdaság és az állattartás kialakulásával az ember mind több és több területet akart ily módon hasznosítani, így először a sík vidékek erdeit irtotta ki, majd szépen fokozatosan terjeszkedett a már nehezebben megművelhető, de még számára elérhető területek felé.
Kezdetben az erdőirtás eszköze a tűz volt, majd a vasból készült fejsze és fűrész elterjedésével lehetővé vált a fa jelentős mértékű kitermelése. A középkorban már egyre több mindenhez volt szükség fára, alapanyagként házak, hajók, bányák építéséhez, energiaforrásként kohók, olvasztók faszénnel történő fűtéséhez, de a káliumot tartalmazó fahamu a szappan- és üveggyártás alapja is lett.
Az erdőirtás számos problémához, többek között a talaj kimosódásához, sivatagosodáshoz, a folyók eliszaposodásához, sok növény- és állatfaj eltűnéséhez vezethet.
Az erdős területek csökkenése miatt a fák sokkal kevesebb szén-dioxidot nyelnek el, és ugyanígy kevesebb oxigént termelnek számunkra. (Egy átlagos fa naponta pontosan annyi oxigént termel, amennyi egy ember napi szükséglete.) Az ipari tevékenységek egyre nagyobb oxigénfelhasználással és szintén nagymértékű szén-dioxid kibocsátással járnak együtt, mely jóval több, mint amennyit az erdők a fotoszintézis során fel tudnak venni, így a CO2 a légkörbe kerül felerősítve az üvegházhatást.
Emellett az átgondolatlan irtás árvizeket is okozhat, ugyanis az erdők segítenek szabályozni a víz körforgását. Növekedésükhöz, szervesanyag-termelésükhöz vízre van szükségük, az esővizet éppen ezért igyekszenek a lehető legnagyobb mértékben felhasználni. A sűrű növényzet meggátolja azt, hogy az egyszerre lezúduló nagy mennyiségű eső kimossa a talaj felszínét és vele együtt a tápanyagokat. A talaj így magába tudja szívni a vizet, és csak apránként adja tovább a forrásoknak, patakoknak, megakadályozva ezzel az árvizeket.
De nem kell fűrésszel-fejszével irtanunk az erdőt, a gyárakból, a nem környezetbarát fűtőrendszerekből vagy épp az autók kipufogójából a légkörbe kerülő mérgező vegyületek a fák tömeges pusztulását okozhatják. A kén- és nitrogénvegyületek savas esőt eredményezhetnek, mely komoly károkat okoz a faállományban: leperzseli a leveleket, megbénítja a légzőnyílásokat, a talajba kerülve lemossa az értékes tápanyagokat és felszabadítja a megkötött állapotban lévő alumíniumot.
Ezen kívül nálunk is megjelenő komoly probléma az, hogy a folyók szabályozása és a mocsarak lecsapolása következtében jelentősen csökkent a talajvíz szintje, amely az erdők fennmaradását igencsak megnehezíti.
Az erdők védelme tehát az emberiség egyik alapvető feladata kell, hogy legyen. Ezt már az 1500-as években felismerték, és megjelentek az első rendelkezések erre vonatkozólag. 300 évvel később bevezették a tervszerű erdőgazdálkodást. 100 évvel ezelőtt Magyarországon elkezdődtek a fásításra, erdősítésre való törekvések, melyek történetéről az alábbi linken bővebben is olvashattok: https://orszagfasitas.hu/az-orszagfasitas-100-eves-tortenete/
Ezen az oldalon nem csak a múlt eseményeiről de a fásítás mikéntjéről, az eddig elért eredményekről, a településfásítási programokról is informálódhattok: https://orszagfasitas.hu/hirek/
Szuper friss hírként jött szembe velünk a Pilisi Parkerdő méhbarát erdő telepítésére vonatkozó kezdeményezése, mely a méhek ökológiai jelentőségét helyezi előtérbe: https://www.oee.hu/hirek/agazati-szakmai/mehek-erdo-pilis-fiskars-kezdemenyezes
Mátyás Csaba: Az erdők nagy képeskönyve, Móra Könyvkiadó, Budapest, 1986, szerkesztő: D. Nagy Éva
A fa termékek csodálatos rajzolatát az évgyűrűhatárok és a bélsugártükrök alakítják ki. A legszebb színfurnér húr irányú késeléssel állítható elő. Kevésbé szép végeredményt ad az úgynevezett hámozási vagy vakfurnér, amelyet a fa forgatásával, az évgyűrűkkel párhuzamosan fejtenek le.
Az élő faszövet (szíjács) hosszirányban futó rostsejtjei végzik a víz és a tápsók szállítását felfelé, a levelek felől pedig a háncsréteg szállítja a kész szerves anyagokat lefelé. A vékony élő rész alatti holt faanyagra (gesztre) mint erős vázra, támasztékra van szüksége a növénynek. Egyes fafajták színes geszttel rendelkeznek, mely ránézésre is elkülönül a szíjácstól, másoknál nincs színbeli különbség, sőt, vannak úgynevezett szíjácsfák, melyeknél nem is alakul ki a geszt. Illetve létezik álgeszt, mely akkor alakul ki, ha a fából védekező reakciót vált ki valamilyen időjárási körülmény vagy gombatámadás – ez jellemzően sötétebb színű és nem követi az évgyűrűk vonalát.
