A FA BETEGSÉGEI

Előző bejegyzésünkben a fa hibáit gyűjtöttük össze, most ezt a témát a fa különböző betegségeivel, kártevőivel folytatjuk.

Fabetegségnek a fa szöveti szerkezetének kóros elváltozásait nevezzük, melyek keletkezhetnek növényi és állati kártevők miatt egyaránt, de talán a legtöbb és legnagyobb károkat a farontó gombák okozzák.

Farontó gombák

Ezek a gombák a fejlődésükhöz szükséges szerves anyagokat a fából nyerik, méghozzá úgy, hogy gombafonalaikkal áthatolnak a sejtfalakon és így az enzimeik segítségével le tudják bontani a fa vegyületeit. Mindezt már az élő fában, de a már kitermelt, feldolgozott faanyagban is véghez tudják vinni, amennyiben megfelelő számukra a fa víz- és oxigéntartalma valamint a hőmérséklet.

Taplógombák a fatörzsön
Taplógombák a fatörzsön

Az okozott károk alapján a gombákat a következő csoportokba tudjuk sorolni:

  • Felületi elszíneződést okozó gombák (penészgombák) – vizesen tárolt faanyag felületén okoz károkat, de a sérült részeket gyaluval könnyen el lehet távolítani.
  • Kékülést okozó gombák – a sejtek tartalék tápanyagait élik fel, mellyel csökkentik a fa dinamikus szilárdságát. Magas vízigényük miatt rosttelítettségi határ alatt már nem károsítanak, az elszíneződést ugyan nem lehet eltávolítani, viszont a faanyag ettől függetlenül még felhasználható lesz.
  • Fülledést okozó gombák – több károsító gombafaj okozza: a fülledés első szakaszában a vágásfelületeken jelennek meg elszíneződések, melyek gyors száradás vagy hőkezelés mellett még nem okoznak szerkezeti problémákat. A második szakaszban a gyengén korhasztó gombák megkezdik a sejtfal vázvegyületeinek lebontását. A fertőzöttséget ezen a ponton még meg lehet szüntetni, de a harmadik szakaszban az erőteljes korhasztó gombák már visszafordíthatatlan károkat, ún. márványosodást okoznak, így a fa műszaki felhasználásra alkalmatlan lesz, sőt már tüzelőnek sem igazán megfelelő.
  • Korhadást okozó gombák – szintén a sejtfalakat bontják le, a vörös korhadás a cellulózt, míg a fehérkorhadás a lignint bontja le. Legveszélyesebb közülük a könnyező házigomba, mely bármelyik fafajt megtámadja, ráadásul a cellulóz lebontásakor vizet állít elő magának, így szélsőséges körülmények között is sokáig életképes marad.
Járatok a fa kérgén
Járatok a fa kérgén

Állati kártevők

A legkártékonyabbak a farontó rovarok, méghozzá főleg lárva állapotukban. Kisebb problémát jelentenek a magas nedvességet igénylő rovarok, melyek célpontjai az élő vagy a még ki nem száradt fák. Nehezebb dolgunk van azonban azokkal a rovarokkal, melyek a légszáraz fában is boldogan megélnek. Közülük is a legveszélyesebbek a következők:

  • Kopogóbogár – főként a fedett helyen vagy beltérben tárolt faanyagot kedveli, és nem csak a friss, hanem a több száz éves fába is beköltözik. 3-4 mm hosszú, jellegzetes kopogó hangját percegésnek is szokták hívni.
  • Szúfélék – nem a fa vegyületeivel táplálkoznak, hanem a gombákkal, melyeket maguk telepítenek be a járataikba. Nagy nedvességigényük miatt legyengült élő fában vagy frissen kivágott kérges fában tudnak csak szaporodni. 1-9 mm hosszúak lehetnek, járataik jellegzetes képet mutatnak: egy főjáratból sok kis leágazó járat nyílik.
  • Cincérek – leginkább élő fában, főleg fenyőben telepednek meg, a házi cincér viszont a már feldolgozott faanyagot is károsítja. Több cm-es hosszuk miatt járataik is 1-2 cm átmérőjűek lehetnek és a méteres hosszt is elérhetik.
  • Falisztbogár vagy szijácsbogár – elsősorban a tölgyeket támadja, de más kemény lombos fákban is fellelhető. Kimondottan a száraz faanyagot kedveli, annak szíjácsát károsítja. 3-5 mm hosszú, járatai jellemzően tele vannak rágcsálékkal.

Faanyagvédelem

A védekezés legjobb formája természetesen a megelőző védekezés, mely esetében a következőket kell figyelembe venni:

  • megfelelő időben kell a kitermelést végezni,
  • a faanyagot minél hamarabb el kell szállítani,
  • a hosszabb rönkök esetében kevesebb a könnyen fertőződő vágott felület,
  • ha lehet, időben fel kell fűrészelni a faanyagot.

Továbbá ezek mellett az alapvető intézkedések mellett a magas nedvességtartalom fenntartásával (pl. locsolás, víz alatti tárolás) vagy épp a felfűrészelt faanyag mesterséges szárításával is meg lehet előzni a problémákat. Az olyan faanyag esetében viszont, amelyet kültérre szánnak, vegyszeres megelőzés is szükséges lehet, pl. gombaölő vagy rovarölő használata.

Amennyiben a fa fertőződik, úgy megszüntető védekezésre, pl. vegyszeres vagy hőkezelésre van szükség, mely megakadályozza a további károsodást és a kártevők szaporodását.

Tűzifa esetében a legjobb megoldás, ha minél hamarabb felkészítjük a fát, azaz felfűrészeljük és felhasogatjuk, majd a kész tüzelőt fedett, de jól szellőző helyen tároljuk.

 

 

Felhasznált szakirodalom:

Taskovics Péter: Faipari anyagismeret, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 2009